Fogadjunk, hogy nem tudod ilyen gyorsan feltölteni a pb-gázpalackomat!

A fiúkkal a munkahelyen néha viccből, jelképes dolgokban, de szoktunk fogadni. Egy egészen bolond ötletből indult ki, hogy ki mit mer megcsinálni és ki mit mer kimondani. Aztán elment az egész egy olyan irányba, hogy már a munkán kívül is ezt csináltuk. Nem is olyan régen volt nálam egy téli házibuli, ahol már felnőtt emberek lévén, nem a mérhetetlen ivászatról szólt a dolog, hanem inkább a családos összejövetelről, ahol felnőttek gyerekek, egyaránt jól szórakoznak társasjátékozás és más egyéb szórakoztató dolgok mellett, valamint röhögnek rajtunk, a három apukán, akik sokszor infantilisebben viselkedünk, mint a saját gyerekeink.

Ez ezen az estén sem volt másképp. Nagy divatját járta az internet világában a „cinnamon challenge”, vagyis a fahéj kihívás, ami annyit tesz, hogy egy púpos evőkanálnyi fahéjat kell megenni a vállalkozó szellemű embernek, anélkül, hogy köhögne, öklendezne vagy kiköpné azt. Tudni kell továbbá, hogy bár a fahéj egy nagyon finom enyhén édeskés fűszer, melyet a mézeskalács ízesítésétől elkezdve a kávék díszítéséhez nagyon sok mindenre használnak, igen csak intenzív, erős, csípős nagy mennyiségben.

A fogadás és a személyes részvétel itt következik. Amelyikőnk a legtovább bírja az a nyertes és az kezdi a következő kártyajátékot, egy kis extra előnnyel, vagy extra zsetonnal.
A társaság kissé aggódva figyelte a történéseket, ugyan akkor tudták, hogy nagyobb bajunk aligha lesz, és a végén mindenki jól szórakozik.
Így is lett. Óriási kudarc volt a kihívás, körülbelül 10 másodperc után mindenki heves fuldoklásba kezdett. De Én mégis talán egy fél másodperccel, de tovább bírtam, mint a többiek. Borzalmas volt. Csípett, fájt, mindenhova bement, az orrunkba, a torkunkba, hosszú órákig köhögtünk még utána, de azért nagyon jó nevettünk.

Ilyen hangulatban telt ez a téli este egészen addig, amíg egyszer csak el nem kezdtünk rettenetesen fázni. Először azt hittük, hogy nyitva maradt egy ablak, de egyre hidegebb volt, pedig minden csukva volt. Én azonnal kapcsoltam és leszaladtam a pincébe, hogy megnézzem, működik-e a fűtést üzemeltető pb-gázpalack. Jól tettem, hogy megnéztem, mivel működni működött, de nem volt benne töltés. Egész egyszerűen kifogyott.

Emlékeztem, hogy amikor vásároltam a gézpalackot, az eladó felhívta a figyelmemet, hogy ne aggódja, ha esetleg kifogyna a pb-gáz, csak hívjam fel őket és máris jönnek és feltöltik azt.
Elkezdtem kikeresni a telefonszámukat, és meg is találtam. Gyorsan feltárcsáztam őket és jelentettem, hogy sürgős szükségem lenne gézpalack töltésre. A palackfutár máris reagált és megnyugtatott, hogy semmi gond nincsen, kérnek egy kis kitartás és máris érkeznek a helyszínre, hogy feltöltsék a gázpalackomat.

Ez nem is történt másképp. Még egy keveset kellett kibírnunk a hideg lakásban, és már jött is a futár, és orvosolta a problémát. Nagyszerű volt, hogy ilyen gyorsan megoldódott a helyzet, mert így nem kellett megszakítani az ünneplést és meleg szerető otthonban tudtuk elfogyasztani a vacsorát, folytatni a kártyajátékok és egyéb csoportos szórakozások hadát, és rá tudtunk hangolódni a közelgő ünnepekre.

A futárt pedig kedvessége és gyorsasága miatt, meghívtuk egy finom tányér süteményre és egy meleg teára, hogy ő is érezze, hogy közeleg a szeretet ünnepe. Szerintem sikerült számára is elő ünnepi hangulatot varázsolnunk.